Hadik Magda csurgói állandó kiállításának megnyitója

Hadik Magda csurgói állandó kiállításának megnyitója

2005. március 07.
Hadik Magda hazatért. A magyar szobrászat jeles képviselõje, Csurgó díszpolgára hazatért az általa rajongva szeretett városkába. Hazatért gondolataival, alkotásaival, üzenetével, életmûvével és mától – míg világ a világ, míg Csurgó Csurgó lesz -, mától velünk is marad. Mától rajtunk múlik, hogy tudunk-e Tõle tanulni, tudunk-e Tõle impulzusokat, életkedvet és életerõt venni!

Hadik Magda mindig azért jött Csurgóra, hogy tegyen valamit. Sõt, mindig azért jött, hogy változtasson rajtunk, hogy elgondolkoztasson minket, hogy friss levegõt, ötleteket hozzon, hogy felnyissa szemünket a látásra, hogy tágabbra nyissa horizontunkat!

Nos – tisztelt hölgyeim és uraim, kedves csurgóiak -, mától végleg velünk lesz, hogy miondig tegyen valamit a lelkünkkel, a szívünkkel és az eszünkkel, ha itt mától vele kettesben végigjárjuk ez állandó kiállítást. Végleg velünk lesz, hogy változtasson rajtunk, hogy új gondolatokat adjon, hogy tágítsa szellemi-lelki horizontunkat.

Hadik Magda élete a 20. századot átélt élet volt. Mind kronológiailag, mind egzisztenciálisan, mind pedig lelki-szellemi értelemben. A 20. századot átélt élet: annak minden újdonságával, de minden borzalmával, minden szépségével, de minden kihívásával és kérdésével együtt.

Gyermekéveit mélyen áthatja magyarságunk 20. századi legnagyobb traumája, az igazságtalan trianoni döntés.
Ezidõtájt magyar tisztviselõk ezrei kényszerültek elhagyni szülõföldjüket. Így vette a vándorbotot édesapja, az ópécskai állomásfõnök, hogy azután családjával Makón telepedjen meg, ahol aztán Hadik Magda gyermekéveit töltötte és a gimnáziumot végezte.
Élete következõ fontos állomása Csurgó volt, hol férje, Bódi Ferenc a Református Gimnáziumban kapott történelem tanári állást. A csurgói évek emléke végigkísérte egész életét.

Itt kezdõdött mûvészi pályája, itt csodálkozik rá a természet isteni csodájára.

Visszaemlékezésében így ír Csurgóról:
„Egyszóval semmi dolgom nem volt, csak öröm és a boldogság. A férjem azonnal mutatni akarta Csurgót, megcsodálta a gesztenyfasornak szinte a templomszerû összehajlását. Csodáltam ezt a hangulatot, azokat a gyönyörû fákat, mind-mind a múltról beszélt. Csak a madarak csicsergése volt a jelen.”

Itt Csurgón mintázta elsõ agyagszobrait é mától ebben az állandó kiállításban itt lel otthonra sok-sok szép és kiemelkedõ alkotása és munkája.

1952-ben diplomázott a Képzõmûvészeti Fõiskolán. Pátzay Pál, Barcsai Jenõ és Ferenczi Béni tanítványára nehéz idõk következtek. A szocialista realizmus korszakában nem találta a helyét, így saját örömére dolgozott. Készített portrékat, érméket, kõ, bronz, fa és kisplasztikákat.
Nem megfelelni akart az aktuális politikai igényeknek, hanem alkotni, teremteni, gondolkodni, tenni és tenni a nihil, a semmi vallása ellen.

Ady Endrét idézem közénk, akinek a portréját készítette és ajándékozta gimnáziuma számára:
„A Mindegy, mi ma mindent összetör,
A lágy ujjakat összefonja,
Hogy nem szorul össze az ököl.
S, hogy itt még valami teremjen,
Gyertek, menjünk a Mindegy ellen.
Igenis: kell a bátor lobbanás
S nem élet, hogyha nem kiáltjuk,
Hogy minden vannál mindig jobb a más.
Gyújtsuk ki jól a szíveinket:
Csak azért se gyõzhet a Mindegy.”
/ Ady E.: A Mindegy átka 1913. /


Alkotásaiban tükrözõdik a keresztyén ember kiegyensúlyozott perszonalista szemlélete. Szobrainak témái az élet, a világ nagy kérdései.

Dr. Dávid Katalin mûvészettörténész így vall mûvészetérõl: „ Alkotói világának középpontjában az ember áll, róla beszél minden mûvében: örömök és szenvedések, boldogság és elhagyatottság, vidámság és szomorúság formálódik képpé a mûvekben. A tánc mellett a gyász, a magány mellett a szerelem egyaránt témája szobrainak.”

Sokat dolgozott alkotótáborokban, mûvésztelepeken. Számos városunkat gazdagítják és szépítik köztéri szobrai: Hajdúböszörmény, Tiszaluc, Makó, Budapest, Szombathely, Nyíregyháza. S persze Csurgó.

Temetésén annak a Juhász Gyulának a soraival búcsúztam Tõle, akinek arcmása volt az elsõ alkotása városunkban, s hitem szerint ez a néhány sor Hadik Magda mûvészi-emberi ars poeticáját is megfogalmazza:
„ Egy hangszer voltam az Isten kezében,
Ki játszott rajtam néhány dallamot.”

Megtiszteltetés, hogy én nyithatom meg Hadik Magda állandó csurgói kiállítását, a Makóról Csurgóra érkezõét, a Makóról Csurgóra érkezõ!

Hadik Magda hazaérkezett hozzánk és közénk, hogy végleg Csurgón legyen, hogy végleg velünk legyen. Õ egy hangszer volt Isten kezében, ki néhány dallamot játszott rajta. Ezek a dallamok most már itt szólnak közöttünk Csurgón.

Legyen fülünk e csodálatos, felemelõ dallamok meghallására!
E gondolatok jegyében a kiállítást megnyitom. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket.

Csurgó, 2005. február 26.

Névjegy

Szászfalvi László

  • 62 éves
  • Teológus, a Károli Gáspár Református Egyetemen végzett
  • Nős, három gyermek édesapja
  • Hobbi: olvasás,ping-pong, könyvgyűjtés, utazás
  • Kedvenc filmek: A remény rabjai, A bakancslista
  • Kedvenc étel: Harcsapaprikás kapros-túrós csuszával
  • Kedvenc ital: Mentes ásványvíz citromkarikával
  • Kedvenc zenei előadók: Ismerős Arcok, Kormorán, Leonard Cohen, Pink Floyd
Csurgó városi televízió
Barankovics Alapítvány
Orbán Viktor
Jobban teljesít
Csurgó
Nagyatád
Barcs
Fidesz
KDNP
Csurgói KK
Csurgói NKC
Csurgói TK
Reformatus.hu
Cég2