Jelentés a bizottsági delegáció hollandiai útjáról

Jelentés a bizottsági delegáció hollandiai útjáról

2005. március 02.

A delegáció tagjai:

Szászfalvi László (független) elnök
Németh Erika (MSZP) alelnök
Donáth László (MSZP) alelnök
Dr. Hargitai János (Fidesz) tag
Dr. Arczt Ilona fõtanácsadó


A bizottság delegációja három napos tanulmányúton vett részt Hollandiában 2005. február 2-4 között. A tanulmányút megszervezésére eredetileg még e parlamenti ciklus elején került volna sor, - a magyar esélyegyenlõségi törvény elfogadását megelõzõen – azonban a holland fél kérésére elhalasztásra került erre az idõpontra.

Az utazás célja a holland „partnerbizottsággal” való kapcsolatfelvétel, illetve a bizottság feladat- és hatáskörét érintõ, elõzetesen leadott kérdéskörökben a holland tapasztalatok megismerése, illetve tapasztalatcsere volt. A megvitatott területek elsõdlegesen a kisebbségi kérdés, illetve a kisebbségi nyelvek használata, a holland antidiszkriminációs politika, a holland Egyenlõ bánásmódról szóló törvény és annak végrehajtása, illetve az Egyenlõ Bánásmód Bizottság mûködésének, valamint a „drog”-szabályozás és gyakorlat tanulmányozása volt. A bizottság delegációja találkozott továbbá hollandiai magyar egyházi személyiségekkel és egyházi szervezetek képviselõivel is, akikkel egyházi ügyekben folytatott formális és informális eszmecserét.

2005. február 2-án a bizottság az Igazságügyi Minisztériumba látogatott, ahol Ali Rabarison, a Kisebbség Integrálása Politikájának Fõosztálya Rasszizmus ellenes, lakásügyi- és társadalmi részvételi Osztályának vezetõje tartott általános bevezetõt Hollandia kisebségpolitikájáról, illetve a holland antidiszkriminációs kormányzati politikáról. Ali Rabarison különösen azt hangsúlyozta, hogy Hollandia elsõdlegesen arra törekszik, hogy a kisebbségek beilleszkedjenek, melynek egyik fõ eszköze a holland nyelv elsajátítása, amely mellett természetesen nagy súlyt fektetnek a kisebbségi nyelvek használatára és ápolására is. Részletesen beszélt az integráció, a szociális kohézió, az esélyegyenlõség (ezen belül különösen a férfi- és nõi esélyegyenlõség) kérdésérõl és az ún. „megosztott polgárság” koncepcióról.
A Magyarországgal való jó együttmûködés keretében külön kitért az elõadó a „MATRA- Project”-re. Aktualitásként a 2005. januári, fenti témájú Konferencia holland nyelvû Nyilatkozatára hívta fel a figyelmet, melyet angol nyelven rendelkezésünkre bocsátanak.

Ezt követõen Wendy van der Tol, az Igazságügyi Minisztérium fõmunkatársa tartott részletes elõadást a holland antidiszkriminációs és rasszizmus-ellenes politikáról. Részletesen beszélt az antidiszkriminációról, illetve a hátrányos megkülönböztetéssel, illetve annak tilalmával foglalkozó kormányzati- és nem kormányzati szervezetekrõl, szervekrõl, illetve minisztériumi struktúráról. Elmondta, hogy Hollandiában az Igazságügyi Minisztérium mellett a Szociális- és Foglalkoztatási, valamint az Egészségügyi Minisztérium foglalkozik a kérdésekkel, melyekkel jó együttmûködésük alakult ki. Az Igazságügyi Minisztériumban külön fõosztály, a Kisebbségek Integrációs (Diszrimináció-ellenes) Koordinációs Fõosztálya hatáskörébe tartozik a jogi- és vallási alapon történõ hátrányos megkülönböztetés témaköre, melynek jogi szabályozása az IM Jogalkotó Fõosztálya feladata. A jogi háttér és szabályozás kapcsán részletesen ismertette a holland Alkotmány, a Büntetõtörvénykönyv, a Polgári- és Munkatörvénykönyv hátrányos megkülönböztetés elleni tilalomra vonatkozó rendelkezéseit, valamint a vonatkozó európai uniós szabályozást (a 2000/78. és 2000/43. számú irányelveket). Az Egyenlõ Bánásmód Bizottság tevékenysége mellett a fõmunkatárs kitért a helyi Antidiszkriminációs Irodák (MDI), a számos nemzeti jogvédõ iroda (Hátrányos Megkülönböztetés Iroda, valamint Szakértõi és Ismeret (Tudás) Központok) feladataira, illetve munkásságára.

Az elõadó kitekintett még a rasszizmus vizsgálatára és monitorizálására, az EUMC és DUMC tevékenységére. (Európai- és Holland Rasszizmus és Xenophobia Központ.) Ami érdekes, hogy a holland büntetõjogban nem tilos a nyilaskereszt, és a BTK csak a szóban elhangzott ún. „gyûlöletbeszédrõl” rendelkezik.

Timke Visser, az IM fõmunkatársa Hollandia vallási és kisebbségi megoszlásáról ismertetett statisztikai adatokat, melyek angol nyelven rendelkezésünkre állnak. Különösen a nagy létszámú muszlin vallásúakat (944 000, 5,8%) emelte ki. Hollandiában a kb. 16 millió lakosból 3 millió ember tartozik valamely vallási vagy etnikai kisebbséghez. Hollandiában az állam és az egyház szét van választva, ugyanakkor a delegáció igen érdekeseket hallhatott az „imámok”-ra vonatkozó újabb holland elõírásokról és szabályozásról, az imámok „kvázi államosításáról”. Timke Visser elmondta, hogy Hollandiában a modernizáció és a szekularizáció a jövõben még erõsebb lesz, és még szigorúbb elõírások lesznek arra vonatkozóan, hogy az imámoknak milyen holland képzéseken, illetve képzésben kell részt venniük.

A bizottság számára az Igazságügyi Minisztériumbeli megbeszéléseket követõen Arie Irjzerman, a nemzetközi kapcsolatokért és bevándorlásért felelõs fõigazgató-helyettes tartott egy munkaebédet. A fõigazgató-helyettes úr nemzetközi büntetõjoggal és kábítószer-politikával is foglalkozik, így a bizottság igen érdekes tájékoztatót kapott a holland kábítószer-politikáról. A delegáció tagjai számára átfogó képet adott a magyar szabályozáshoz képest „liberális” holland jogi szabályozásról, és a gyakorlatról, az ún. „Coffee-Shop-ok” mûködésérõl. Magyar szemszögbõl érdekes a holland gyakorlat, mivel egyszerre tilt, és megenged. Az utóbb említett, személyes engedélyhez kötõdõen megnyitott nyilvános üzletekben ugyanis 5 grammnyi, enyhe kábítószer (canabius-termék) 18 év feletti személy számára szabadon vásárolható. Ezekben az üzletekben azonban szeszesital nem forgalmazható. E megbeszélésen jelen voltak Peter de Vrijen, és Mirella Tijhaar fõmunkatársak.

Délután a holland Parlamentben folytatott a delegáció tárgyalásokat a feladat- és hatáskörét érintõ témákról. Tekintettel arra, hogy Hollandiában nincs külön Emberi jogi, illetve kisebbségi és vallásügyekkel foglalkozó bizottság, a delegáció egy vegyes összetételû képviselõházi képviselõcsoporttal találkozott, melyet a magyar származású Szabó F. Z. Zsolt (VVD, jobboldali, Konzervatív Liberális, Szabadság és Demokrácia Népi Pártja), a Holland Parlament Képviselõháza Belügyi és Királyügyi, a Külügyi, a Védelmi, az Európai Ügyek Bizottságainak tagja vezetett. A megbeszélésen részt vett még Tjon A. Ten V.T. (PVDA, Munkapárti) Képviselõasszony, a Képviselõház Külügyi, Holland Antillák és Aruba Bizottságok tagja, és a Beintegrálási Politika Bizottság póttagja; Lazrak A., (Grouep Lazrak) független képviselõ, (volt SP tag), a Képviselõház Beintegrálási Politika Bizottságának tagja, valamint Cörüz C. (CDA, Kereszténydemokrata Párti) Képviselõ úr, a Képviselõház Jogi Bizottságának tagja. A képviselõk közül többen maguk is kisebbségi származásúak, és valamennyien az emberi jogok és a kisebbségi kérdés elkötelezettjei.

A megvitatott témák a következõk voltak: az emberi jogok kérdése általában; kisebbségi autonómia; kisebbségi nyelvhasználat; a magyar kisebbségi törvény és tervezett módosítása; a kisebbségi nyelvhasználat állami, költségvetési finanszírozása; az egyház és állam szétválasztása; az egyházak költségvetési finanszírozása, az Egyenlõ bánásmód Bizottság és a Magyar Hatóság tevékenysége; esélyegyenlõség; diszkriminációellenes fellépés és annak jogi szabályozása; a múlt és az egyetemes emberi értékek; a magyarországi és hollandiai drog-politika; uniós együttmûködés és kábítószer-elleni küzdelem; a holland-magyar együttmûködés. A tapasztalatcserét mindkét fél sikeresnek és hasznosnak értékelte, és kölcsönösen készség mutatkozott a további együttmûködésre. Szászfalvi László elnök úr a megbeszélés végén viszontlátogatásra hívta meg a holland képviselõket, melyre elõreláthatólag 2005. év második felében kerülhet sor.

Este a delegáció tiszteletére Szentiványi Gábor Nagykövet úr fogadást tartott, melyen a képviselõk találkozattak a hollandiai magyar egyházi személyiségekkel és egyházi szervezetek képviselõivel. A találkozón részt vett dr. Tóth Miklós, a Hollandiai Magyar Szövetség titkára, a Hollandiai Magyar Protestáns Keresztény Lelkigondozó Szolgálat elnöke, református lelkész, Tüski István és Tüski Istvánné református lelkészek, Czíria János református lelkész, Mickl Károly, a Hollandiai Magyar Katolikus Egyházközségi Tanács titkára, Polgár Kornél, a Keresztény Magyar Értelmiségi Mozgalom Pax Romana Nederland alelnöke, és Komarnicki Egon, a Hollandiai Magyar Római Katolikus Egyházközségi Tanács volt elnöke. A megbeszélésen alkalom volt a kölcsönös eszmecserére és tájékozódásra az egyházi és hitélet kérdéseirõl. A delegáció tagjai átfogó képet kaphattak a hollandiai magyarok körében mûködõ egyházi közösségekrõl és a holland társadalom vallási, világnézeti „arcáról”, és az egyházi oktatás kérdéseirõl. A megbeszélésen természetesen szóba kerültek a 2004. év végén Magyarországon leginkább aktuális kérdések is. (Egyházi kiegészítõ normatív támogatás, 2004. novemberi tüntetés, a Miniszterelnök vatikáni látogatása és az ezzel kapcsolatos magyarországi események, stb.)

A második napon, február 3-án a bizottsági tagok a kisebbségi kérdés és nyelvhasználat tanulmányozása céljából Fríz-Tartományba, Leeuwardenbe utaztak.
A Városházán nagyon érdekes négy elõadást hallhattunk Fríz Tartományról, a Fríz Akadémiáról és a fríz nyelv használatára és megõrzésére tett erõfeszítésekrõl.

A. Rierersma, a Fríz Nyelvi Bizottság (Berie foar it Frysk) elnöke a fríz nyelv államigazgatásban való használatáról és általában a kisebbségi nyelvhasználatról tartott egy igen magas színvonalú elõadást. Részletesen ismertette a kisebbségi nyelvek használatáról készített nyelvi térképet, melynek kapcsán felmerült, hogy az újonnan csatlakozó tagállamokról, így köztük a Magyarországról való ismeretek és adatok még nem elég pontosak, illetve részben hiányosak.
Az elõadó nagyon részletesen elemezte az egyes kisebbségi nyelvhasználatra vonatkozó Európai Unós programokat (projecteket), közülük is elsõsorban az Európai Parlament által 1987-ben elfogadott Mercator Projectet, melynek három fõ pillére van: 1. Törvényhozás; 2. Média; 3. Oktatás. Ismertette a Fríz Akadémia fõbb Publikációit. (28. Dosszié) A Mercator Project mellett három fõbb projectet emelt ki: 1. Digitális Könyvtár (Digityb); 2. Európai Kisebbségi Nyelvi Könyvtár (EMICL); 3. Iskolák Európai Hálózata. A magyar képviselõk részérõl kérdés hangzott el arra vonatkozóan, hogy hogyan csatlakozhatnak az újonnan csatlakozott országok iskolái a Programhoz, illetve, hogy mibõl finanszírozzák azokat.
A kisebbségi nyelvek használata témakörben sok érdekeset hallhattunk az Európai Unióban legkevésbé használt nyelvekrõl, melyekrõl nagyon érdekes írásos háttéranyagokat kaptunk.

A második elõadó, T. de Graaf, a Fríz Akadémia professzora az ún. Regionális Dossziékrõl (28. Dosszié) beszélt elsõdlegesen. Az elõadó kifejtette, hogy valamennyi Regionális Dosszié azonos struktúrában készül, és az oktatási rendszeren keresztül taglalja a kisebbségi nyelvek használatát. Elmondta, hogy a jövõben átfogó jelentés is készül a Kisebbségi Nyelvek Európai Unión belüli oktatásáról, melynek alapja a dossziék lesznek. A kisebbségi nyelvek terén „Strong”, Medium”, Weak” („erõs”, „közepes” és „gyenge”) nyelveket különböztetnek meg. Egy másik csoportosítás szerint 4 fõ csoport van. Ezek: a csak egy országban beszélt kisebbségi nyelvek (pl. Lengyelországban a „keshubian”, 2., a több országban is beszélt, vagy ún. unique” nyelvek (pl. a rutén Csehországban, Szlovákiában, Lengyelországban) 3., határon átnyúló (átívelõ) nyelvek (pl. a magyar), 4., non-territoriális nyelvek (pl. a roma). Az elõadó részletesen beszélt a holland nyelvi politikáról, a fríz nyelv státuszáról, és a fríz nyelv kapcsolatáról, hasonlóságáról a holland és angol nyelvhez.

A Hokkaido Egyetem Szláv Kutatási Központ munkatársa az „UNESCO” programról és az urali nyelvcsoportokról, illetve ezirányú kutatásairól adott elõ. Elmondta, hogy jó kapcsolatuk van a Magyarországi Kisebbségkutató Intézettel.

A negyedik elõadó a fríz nyelv hivatalossá válási folyamatát elemezte az oktatás és a közigazgatás szempontjából. A fríz nyelvet 1937-tõl oktatják fakultatíve az általános iskolákban, 1955-tõl választható tannyelvként, 1980-tól kötelezõ a diákoknak tanulni és tannyelvként is választható nyelv, 1993-tól elsõ osztálytól kötelezõ, 1970-tõl érettségi nyelv, 1995-tõl pedig a bírósági eljárásban is hivatalos nyelv. (Fríz és holland az eljárás nyelve.) Kérdés hangzott el arra vonatkozóan magyar részrõl, hogy csak Fríz-Tartományban hivatalos-e a közigazgatásban, vagy az egész országban? A nemleges választ késõbb megerõsítette, hogy pl. az Egyenlõ Bánásmód Hatósághoz nem lehet fríz nyelven fordulni keresettel, csak hollandul.

A delegáció tagjait az elõadások után kötetlen ebéd keretében fogadta a vendéglátó G. Dales, Leeuwarden polgármestere és megtekinthettük a csodálatosan szép Városháza épületét, melynek alagsorában egy középkori börtön is található.

Délután a delegáció ellátogathatott a Tresoar-ba, a Fríz Kulturális, Nyelvi Központ és Múzeumba, ahol elõadást hallgattunk meg a Központ tevékenységérõl.

A Fríz Akadémiára történõ látogatáskor a delegáció tagjai megismerkedhettek a Fríz Értelmezõ szótár elkészítésének munkálataival. A Fríz Értelmezõ Szótárnak eddig 22 kötete készült el, az értelmezõ, magyarázó részek holland nyelven íródnak. Az 1938-ban alapított Fríz Akadémia kutatásokat folytat a fríz nyelv és kultúra területein, másrészt egyetemi tanulmányokat biztosít. A Fríz Akadémia együttmûködve az Amszterdami Egyetemmel fríz nyelven egyetemi képesítést tesz lehetõvé BA és MA szinten. Az Akadémia tudományos kutatása három területre határolódik: a fríz nyelv és irodalom, Frízföld története és a szociális-kulturális fejlõdés a mai fríz társadalomban.
A vidéki programokat követõen szabad program keretében a delegáció tagjai Amszterdamba látogattak Mórocz Miklós, a Nagykövetség munkatársa kíséretében, ahol kívülrõl tanulmányozhattuk a „Coffee-Shop”-okat és az ún. tiltott „piros” negyedet is.

2005. február 4-én a delegáció Utrechtben az Egyenlõ Bánásmód Bizottság elnökével, Alex Beert Castermans-al találkozott.

Hollandiában az Egyenlõ Bánásmód Bizottság egy független szervezet, melyet 1994-ben állítottak fel, azzal a céllal, hogy közismertté tegye az egyenlõ bánásmódot elõíró jogszabályokat, és hogy a törvény(ek) végrehajtását ellenõrizhesse. A Bizottságot 9 tag alkotja, melynek egyike a Bizottság elnöke. A jelenlegi elnök ügyvéd volt korábban, akinek gazdag gyakorlati tapasztalatai vannak az egyenlõ bánásmód és esélyegyenlõség, esélyegyenlõtlenség terén. A 6 évre választott tagok nem visszahívhatóak. A bizottság számára e napirendi pontnak különös jelentõsége van, mivel Magyarországon éppen most került felállításra az Egyenlõ Bánásmód Hatóság, melynek létérõl mind a magyar Parlamentben, mind az Emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságban, és az országgyûlési biztosok körében is igen éles viták folytak (folynak), és korábban Magyarországon is szó volt egy, a hollandiaihoz hasonló Bizottság felállításáról. Magyarországon a holland példa éppen a Bizottság független mivolta lehet, hiszen több vélemény szerint a magyar Hatóság függetlensége megkérdõjelezhetõ. Hollandiában bárki panaszt nyújthat be a Bizottsághoz azzal a céllal, hogy az díjmentesen véleményt formáljon az egyes konkrét esetekrõl. A Bizottság azonban nemcsak felkérésre, hanem saját hatáskörében is vizsgálhatja, illetve vizsgálja a holland Egyenlõ Bánásmódról szóló törvény és más, egyenlõ bánásmódot, illetve hátrányos megkülönböztetés tilalmát elõíró jogszabályok, törvények végrehajtását, illetve azok betartását. A tíz év alatt felgyülemlett tapasztalatokra alapozva – melyet az ügyvéd úr úgy említett, hogy sajnos még nincs sok tapasztalatuk – a Bizottság tanácsokat ad a Kormány számára a kérdéskör tekintetében. A Bizottság nemcsak jogvédõ és tanácsadó, hanem ismeretterjesztõ és oktató tevékenységet is folytat.

A holland fent említett törvény mellett az antidiszkriminációs törvényhozásból különösen két másik törvényt érdemes még megemlíteni. Az egyik az egyenlõ bánásmódról szóló törvény a munka világában (életkor szerinti diszkrimináció), a másik a fogyatékossággal, vagy krónikus betegségben szenvedõkkel kapcsolatos egyenlõ bánásmódról szóló törvény.

A bizottsági delegáció nemcsak érdekes szóbeli tájékoztatót kapott a holland „egyenlõségi jogról” (egyenlõ bánásmódra vonatkozó törvényhozásról), hanem részletes írásbeli anyagokat is kaptunk a jogi szabályozásról, illetve a Holland Egyenlõ Bánásmód Bizottság munkájáról, jogállásáról, és a benyújtott panaszok statisztikai megoszlásáról.

Az Elnök úr elmondta, hogy elõször elsõsorban csak a férfi és nõi esélyegyenlõséggel kapcsolatos panaszokkal foglalkoztak, majd hatáskörük kiterjedt a faji, nemzetiségi, kisebbségi hovatartozás, vallási és politikai meggyõzõdés miatti diszkrimináció, hátrányos megkülönböztetés eseteire is. A statisztika is ennek megfelelõen alakult. Kezdetben nõk indítottak eljárást többségben a nemi- és a munkaerõpiaci, munkahelyi diszkrimináció miatt. Tavaly az életkori megkülönböztetés miatti panaszok száma emelkedett jelentõs mértékben.

A Bizottság csak állásfoglalást, és nem kötelezõ jogi erõvel bíró döntést hoz. Az Elnök úr tájékoztatása szerint a Bizottság tevékenysége eredményes és hatékony, 70 %-ban a felek önként eleget tesznek döntéseiknek. A panaszt tevõk párhuzamosan fordulhatnak a Bírósághoz is, de ez esetben a Bíróság megvárja a Bizottság állásfoglalását az adott ügyben, és a Bíróság „átveszi” a döntést.

A magyar képviselõk részérõl számos konkrét, gyakorlati kérdés merült fel. Ami érdekes, hogy Hollandiában a törvény és a Bizottság hatásköre a verseny-szférára is kiterjed, melyrõl Magyarországon szintén széleskörû vita bontakozott ki. A törvények nem írnak elõ pontos határidõt az eljárásra, a Bizottság azonban igyekszik egy „optimális” határidõt betartani. Három hónapon belül rendszerint tárgyalást tartanak és az azt követõ nyolc héten belül állást foglalnak, azaz fõ szabályként igyekeznek féléven belül lezárni az ügyet. A vonatkozó Kormányrendelet csak az ügyfelek számára ír elõ határidõket. Lehetõség van ún. „gyorsított eljárásra” is, sürgõs esetben (pl. elbocsájtás). 2003-ban az ügyek 30 %-át, 2004-ben már 60 %-át fejezték be 6 hónapon belül. Kérdésre válaszolva elmondta az Elnök úr, hogy konszenzusos joggyakorlatra törekednek, azaz az ügyben kijelölt, az adott ügyért felelõs tagok konszenzusra törekednek, és nem érzõdik igazán az Elõterjesztõ tag véleménye. A hivatalos eljárási nyelv a holland. Török, muzulmán, angol nyelvû beadványok voltak, fríz nyelven még nem. Kérdés hangzott el a vallásszabadsággal kapcsolatos ügyek számára vonatkozóan, illetve arra vonatkozóan, hogy fõleg a hollandok, vagy a bevándoroltak élnek-e több panasszal. Kérdés volt arra vonatkozóan is, hogy 10 év alatt volt-e olyan ügy, amely az EU Bíróság elé került. (Volt ilyen: pl. a muszlim nõk fejkendõ viselete, óvodai férfi és nõi munkaerõ megkülönböztetése.) Ami érdekes, hogy a Bizottság kérésre a munkáltatóknak is tanácsot adhat. A megbeszélés a kialakítandó magyar gyakorlat számára hasznos információkkal és tapasztalatokkal szolgált.

A magyar fél tájékoztatta az Elnök urat a magyar törvényrõl (Az egyenlõ bánásmódról és az esélyegyenlõség elõmozdításáról) és a frissen felállított Egyenlõ Bánásmód Hatóságra vonatkozó jogi szabályozásról, illetve vitákról.

A delegáció a tanulmányutat nagyon hasznosnak és informatívnak értékeli. A korábban egyeztetett és kért program valamennyi pontja megszervezésre és megvalósításra került, amelyért külön köszönet a Nagykövet úrnak és a Nagykövetség munkatársainak, valamint a Holland Parlament és az Igazságügyi Minisztérium munkatársainak. Nagyon fontosnak tartjuk a vidéki, „Fríz-földi” utat is, hiszen a Városházán és a Fríz Akadémián nemcsak elméletben, hanem a gyakorlatban is meggyõzõdhettünk a kisebbségi jogok érvényesülésérõl. A magyar delegáció úgy ítéli meg, hogy a tárgyalások nagyon eredményesek voltak, és most sem vesztették el aktualitásukat, bár kétségtelenül a hazai „esélyegyenlõségi” törvény elfogadásának szakaszában még hasznosabbak lehettek volna ezek a tapasztalatok.

A delegáció bízik benne, hogy legkésõbb 2005. második felében sor kerülhet egy holland parlamenti delegáció viszontlátogatására.


Budapest, 2005. február 21.

Dr. Arczt Ilona
fõtanácsadó

Névjegy

Szászfalvi László

  • 62 éves
  • Teológus, a Károli Gáspár Református Egyetemen végzett
  • Nős, három gyermek édesapja
  • Hobbi: olvasás,ping-pong, könyvgyűjtés, utazás
  • Kedvenc filmek: A remény rabjai, A bakancslista
  • Kedvenc étel: Harcsapaprikás kapros-túrós csuszával
  • Kedvenc ital: Mentes ásványvíz citromkarikával
  • Kedvenc zenei előadók: Ismerős Arcok, Kormorán, Leonard Cohen, Pink Floyd
Csurgó városi televízió
Barankovics Alapítvány
Orbán Viktor
Jobban teljesít
Csurgó
Nagyatád
Barcs
Fidesz
KDNP
Csurgói KK
Csurgói NKC
Csurgói TK
Reformatus.hu
Cég2