Törvényelõtti egyenlõség polgári és vallási tekintetben!

Törvényelõtti egyenlõség polgári és vallási tekintetben!

2003. március 14.

Bár a Tizenkét pont egy szent naphoz kötõdik, 1848. március 15-éhez, mégis tudjuk, hogy tulajdonképpen évtizedes elõzményei voltak. A reformországgyûlések vitái középponti kérdései között azon témák szerepeltek, amelyek a késõbbi Tizenkét pontban mintegy összegzo deklarációként, a magyar nemzet és az átalakuló magyar társadalom egy levegõvétellel kikiáltott szent óhajaként fogalmazódott meg. A magyar forradalom és szabadságharcot megelõzõ évtizedek és a forradalom napja igazából két részre osztja a társadalmat és a polgárokat: azokra, akik nem tudnak azonosulni a változásokkal, akik ragaszkodnak a régi rendhez esetleg toldozgatással és foltozgatással és azokra, akik új társadalmi berendezkedést, teljes és valóságos "rendszerváltozást" kívántak. A választóvonal tehát itt húzódott meg és nem abban, ki hogyan kívánja a késõbbiekben ezeket az elveket megvalósítani.

A Tizenkét pontnak, mint szent és a nemzet lelkébõl felszakadó közös vágynak az aprópénzre váltására és erõpróbájára az ún. áprilisi törvények elfogadásakor kerül sor. Az e törvények által létrehozott rendszer persze nem volt tökéletes, nem lehetett egy végleges politikai berendezkedés sem, azt azonban mégis el lehet és el kell mondani, hogy lehetõvé vált e törvények által a polgári Magyarország megteremtése. Megkezdõdhetett egy polgári átalakulási folyamat, amely a nemzet jövendõjét évszázadokra alapvetõen meghatározza. S bár látjuk történelmünk ezt követõ zivataros évtizedeibõl, hogy az 1848/49-es forradalom és szabadságharc szent eszméi, a 48-as törvényes átalakulás alapelvei, a kialakuló polgári rend és a nemzeti-szabadelvû értékrend különbözõ szinû és rendû-rangú totalitárius terror szellemének és embertírtó gyalázatának ideig-óráig áldozatául eshet, ám elpusztítani és a magyar lélekbõl kiírtani lehetetlen. Sot búvópatakként újra és újra feltûnik, idorõl-idõre mint forráshoz és tápláló gyökérzethez hozzá visszatérhetünk.

A Tizenkét pontnak és így az áprilisi törvényeknek érzésem szerint éppen a középpontjáról beszélünk, amikor a törvényelõtti egyenlõségrõl szólunk polgári és vallási tekintetben. Hiszen a polgári társadalomnak conditio sine qua non-ja a törvény elõtti egyenlõség alapelve. A jobbágyfelszabadítás, a választójog kiterjesztése, ami egyébként Európa élére helyezte a magyar választójogot, az úriszék eltörlése, mind-mind a törvény elotti egyenlõség elvét fogalmazták meg és már a gyakorlatba átültetve voltak hívatottak a polgári Magyarország létrehozására. Az 1848. évi XX. törvénycikk kimondta a bevett vallásfelekezetek teljes egyenlõségét és kölcsönösségét. Az áprilisi törvényeknek ez és a többi intézkedése megteremtette a Tizenkét pontban még csak ünnepi deklarációként megfogalmazott törvényelõtti egyenlõség alapelve megvalósításának jogi feltételeit. Olyan alapelv gyakorlatba ültetésérõl van szó, amely azóta is megkerülhetetlen minden rendszer, minden kormány és minden kor számára.

A törvényelotti egyenlõség alapelve ma: a mai rend, a mai kormány és mindannyiónk számára megkerülhetetlen és viszonyítási alapot jelent. Szólnunk kell errõl ma is - mégha egyesek számára ünneprontásnak is tûnhet. Szólnunk kell, mert ha nem tesszük, akkor éppen azok emlékét gyalázzuk meg, akik a reformkorban, 1848/49-ben, majd az azt követõ évtizedekben éppen ezért harcoltak, s ha kellett szenvedtek és haltak meg. A szabadságért: a nemzet és az ember, a polgár belsõ és külsõ szabadságáért. S ez a belsõ és külsõ szabadság nagy mértékben a törvényelõtti egyenlõség alapelvére épülhet fel, hogy mintegy megteremtse a felelõs polgár a társadalom, a nemzet és a közélet közösségében való részvételének feltételét. Ezért kell felemelnünk a hangunkat, amikor tüntetõket vernek és pisztollyal fenyegetnek, amikor a sajtó munkatársait megverik és lecsukják, amikor a szólás- és gyülekezési jog csorbításáról és szigorításáról hallunk, amikor egy rendezvényre szóló meghívó fénymásolása közben rendori intézkedés történik összezavart emberek bejelentése nyomán. Ezért nem szabad hallgatnunk akkor, amikor a kormány az egyházi intézményfenntartókat negatív módon különbözteti meg a szociális szférában több törvényt és alkotmányos elveket, a törvényelõtti egyenlõség alapelvét megsértve, ezzel kiszolgáltatott helyzetbe hozva azon polgárokat, akik egyházi szolgáltatásokat kívánnak igénybe venni és precedenst teremtve más egyházi közszolgáltatások / közoktatás, egészségügy stb. / tekintetében is. S protestálnunk kell olyan döntések megszületésekor is, amikor az egyházfinanszírozás 1%-os kiegészítése arányainak megállapításakor azt az igazságtalan elvet alkalmazzák újfent, hogy a kiegészítés az adófelajánlók arányában és nem a népszavazásnak minosíthetõ népszámlálási arányoknak megfelelõen történjék.

Polgári Magyarországot szeretnénk építeni újra,s az ehhez vezetõ út forrásai nem a vérszegény és jogtipró, polgári, vallási és nemzeti szabadságot eltörlõ Kádár-rendszerben keresendõk, hanem sokkal inkább 1848 eszméiben és döntéseiben. A polgári Magyarország, amely képes lesz felemelt fõvel az Európai Unió intézményrendszeréhez csatlakozni, csak a nemzeti szuverenitás elvének és a nemzeti érdekek érvényesítésével illetve a polgári jogok, az emberi méltóság mélységes tiszteletével teremthetõ meg, amelynek alfája és omegája a törvényelõtti egyenlõség polgári és vallási tekintetben!

Szászfalvi László

2003. március 14.

Szabad Föld

Névjegy

Szászfalvi László

  • 62 éves
  • Teológus, a Károli Gáspár Református Egyetemen végzett
  • Nős, három gyermek édesapja
  • Hobbi: olvasás,ping-pong, könyvgyűjtés, utazás
  • Kedvenc filmek: A remény rabjai, A bakancslista
  • Kedvenc étel: Harcsapaprikás kapros-túrós csuszával
  • Kedvenc ital: Mentes ásványvíz citromkarikával
  • Kedvenc zenei előadók: Ismerős Arcok, Kormorán, Leonard Cohen, Pink Floyd
Csurgó városi televízió
Barankovics Alapítvány
Orbán Viktor
Jobban teljesít
Csurgó
Nagyatád
Barcs
Fidesz
KDNP
Csurgói KK
Csurgói NKC
Csurgói TK
Reformatus.hu
Cég2