[ szaszfalvi.hu ]

Számunkra, keresztyén emberek számára - mondhatnánk - evangéliumi " evidencia " a jézusi parancs: " Szeresd felebarátodat, mint magadat!" Mégis nekünk is és minden jóakaratú embernek az evidenciákat, a már a világ legtermészetesebb dolgait is újra és újra meg kell gondolni. Vajon úgy élek-e a mindennapjaimban, ahogy ez a jézusi parancs kíván engem vezetni? Vajon meg tudtam-e, meg tudunk-e felelni és ezzel felelosséggel élõ keresztyénként tudom és tudjuk evilági küldetésünket betölteni?

Ám azt is tudjuk, hogy ez az evangéliumi evidencia még radikálisabban vonatkozik azon felebarátainkkal való kapcsolatunkra, akik valamiben hátrányt szenvednek. Az elesettekre, a fogyatékkal élokre, a hiányokkal küszködõkre, s azokra, akik valamely ok miatt sokkal kisebb eséllyel tudnak a társadalom életében részt találni. Nekünk, keresztyéneknek illetve a közéletben részt vevo hívõ embereknek így kell tekintenünk a nemzeti és etnikai kisebbségek közösségeire, s azok tagjaira.

A kisebbségi jogok védelme folyamatosan fejlodött az elmúlt évtizedekben. Az emberi jogok és alapvetõ szabadságok általános védelmétol hosszú folyamat során jutott el azon dokumentumokig, amelyek kifejezetten a kisebbségi jogok védelmét szolgálják. Ez a fejlõdési folyamat az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatától napjainkig tart, az Európa Tanács Keretegyezményektõl, az EBESZ dokumentumokon keresztül az Európai Unión belüli kisebbségek védelmében tett tevékenységéig. Ezt a hosszú, vitákkal és küzdelmekkel teljes utat - persze az ezt megelozo évszázadok harcait is beleértve! - nevezi egy neves keresztyén jogász " az emberi méltóság forradalmának ".

Magyarországon 1989 után nyílnak új utak ezen a téren, hiszen a kisebbségi jogok szempontjából nyilvánvalóan a legfontosabb állomás az Alkotmány módosítása, majd ezt követoen 1993-ban a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény megalkotása volt. Ez a törvény megítélésem szerint jól betöltötte hivatását, annak idején minden kisebbség részérõl osztatlan örömmel üdvözölték ezt az egész Közép-Kelet Európában nyilvánvalóan legliberálisabb kisebbségi törvényt.

Ugyanakkor tíz évvel a törvény elfogadása után - az eltelt idoszak tapasztalatai alapján -, a megfogalmazódó kritikák megfontolása alapján az is nyilvánvalóvá vált, hogy mielõbb módosítanunk kell ezen törvényi kereteket, hogy a visszaélés lehetoségeit éppen a kisebbségi közösségek tagjai emberi méltóságának, védelmének és életük teljesebb kibontakoztatásának érdekében megszüntessük illetve képviseletüket életszerubbé tegyük. Szükség lesz arra is ezen folyamat közepette, hogy megerõsítsük a kisebbségek kultúrális autonómiájának intézményik kereteit, biztosítsuk a kisebbségek parlamenti képviseletét illetve a kisebbségi önkormányzást új alapokra kell helyezni, aminek a lényege, hogy csak a kisebbségekhez tartozókat illesse az a jog, hogy megválasszák képviselõiket és ezzel szüntessük meg az ún. etnobiznisz rendkívül káros jelenségét.

Külön feladatot és kihívást jelent a magyarországi romák társadalmi integrációjának segítése, hiszen ez mindannyiónk közös érdeke és felelõssége. Ezért komoly, közös erõfeszítéseket kell tennünk a tanulás, a munka és a lakhatás lehetõségeinek megteremtésében, ugyanakkor az egyéni felelõsség gondolatának a megerõsítésében. Az Országgyûlés Emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi Bizottsága mindezen feladatok meggyorsítása érdekében országgyûlési határozati javaslatot nyújtott be az Országgyûlés elé, amelyet várhatóan néhány héten belül tárgyalni fog a Tisztelt Ház.

A magyarországi kisebbségek megbecsülése és felkarolása mellett számunkra ugyanolyan fontos kötelezettség és felelõsség a határainkon túl élõ magyar nemzeti kisebbségi közösségek támogatása és megerõsítése és annak elõsegítése, hogy ok is szülõföldjükön maradva találják meg boldogulásukat és jövendõjük bizonyos lehetõségét. Ennek érdekében a kedvezménytörvény alapvetõ tartalmának és stratégiai értékrendjének megváltoztatását nem tudom támogatni.

A nagyon tömören felsorolt európai és magyarországi folyamatok, események nagyon fontosak és nélkülözhetetlenek, de azt is tudjuk, hogy mindezen célkitûzések megvalósításához önmagában sem a jogszabályok, a törvényi keretek, sem a politikusi erõfeszítések nem elegendõek. Az emberi méltóság nagyobb tiszteletéhez, s ezen belül a kisebbségek megbecsüléséhez legelsõsorban emberre van szükség / lásd: evangéliumi történet: "Uram, nincs emberem!"/, jóakaratú, a másikban felebarátot felfedezõ emberi szívre. S mindenek fölött az arra való rácsodálkozásra van újra szüksége mindannyiónknak, hogy az " emberi méltóság forradalma " ma is a jézusi parancsban gyökerezik, ám annak nemcsak az egyik, a második - következményes! - mondatában, hanem a teljes szeretetparancs megélésében: " Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl és teljes elmédbõl. Ez az elsõ és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat! "

Szászfalvi László

Csurgó, 2003. február 21.

Új Ember